Bodor Pál író, költő, publicista, szerkesztő (Budapest, 1930. július 28. – 2017. március 12.) Egyetemi tanulmányait Bukarestben és Kolozsvárott végezte. 1946-tól a Gaudeamus című temesvári diáklap szerkesztője, majd a Magyar Népi Szövetség bukaresti lapja és a Romániai Magyar Szó munkatársa. 1948−1951 között Kolozsváron az Igazság munkjatársa. 1951−1967 között az Utunk folyóirat belső munkatársa, Bukarestben az Irodalmi Könyvkiadó magyar részlegének főszerkesztője és a Kriterion Könyviadó főszerkesztője. 1970−1979: a bukaresti televízió Magyar Adásának főszerkesztője. 1979-től az Előre munkatársa. 1983-ban Budapesten telepedett le, a Magyar Nemzet rovatszerkesztője, Diurnus álnéven közöl jegyzeteket, 1991-től a Népszabadság főmunkatársa. A Magyar Nemzet Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Budapesti Média Intézet főtanácsadója. 1989-től 1994-ig a MÚOSZ elnökségi tagja, 1991−1993 között pedig elnöke. Az Európai Újságírók Szövetsége magyar tagozatának elnöke.

Főbb művei: Kék folt (1979), Svájci villa (1985), Haldoklás anyanyelven (1987), Hazába kiáltott szó (1989), A hisztéria szükségállapota (1990), Apám könyve (1994), A kíváncsiság mestersége (2004).

Fontosabb díjai: Déry Tibor-díj (1988), Aranytoll (1996), Pulitzer-emlékdíj életmű (1997), Szabad Sajtó életműdíj (2003), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2002).