Boros Ernő szerkesztő, újságíró (Nagykároly, 1952. szeptember 12.). A bukaresti egyetemen szerzett újságírói (1982), majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szociológus (2008) diplomát. 1982–1991 között a Szatmári Hírlap, a rendszerváltás után a Szatmári Friss Újság szerkesztője, 1991–1993-ban a csíkszeredai Tromf című szatirikus hetilap területi munkatársa, humorista. 1993-tól 2005-ig ismét a Szatmári Friss Újság szerkesztője, 2005–2019 között a Nagykároly és Vidéke hetilap főszerkesztője. 1989 előtt az Ifjúmunkásban és a Művelődésben, 1989 után a Romániai Magyar Szó, Új Magyar Szó, Erdélyi Riport, Erdélyi Napló napi-, hetilapokban, valamint a Székelyföld folyóiratban jelentek meg írásai. Kötetei: Agysó (szatírák, humoreszkek, bohózatok, lovagregényrészletek, Nagykároly, 1996); Mindennap eljött a halál. Szatmár megyeiek a földvári fogolytáborban (Otthonom Szatmár megye sorozat, Szatmárnémeti, 2002), második kiadás „Hogy a magyar pusztuljon” (Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009), harmadik javított, bővített kiadás „Hogy a magyar pusztuljon” 1944 vége – 1945 eleje: Szatmár megyeiek a (barca)földvári haláltáborban, (Otthonom Szatmár megye sorozat, Szatmárnémeti, 2022); „Volt minekünk jó életünk, van most nekünk jaj”. 1945–1949 a szatmári svábok deportálástörténete (Státus Könyvkiadó, Csíkszereda 2005), újrakiadás A szatmári svábok deportálásának története címmel (Zilah, 2010); Szatmári „svábokból jött magyarok” Romániában (Otthonom Szatmár megye sorozat, Zilah, 2021.)