Gúzs Imre (Köpec, 1936. február 9. – Szatmárnémeti, 2013. december 28.) erdélyi magyar író, újságíró, színikritikus, tanár.

Középiskolai tanulmányait Brassóban és Sepsiszentgyörgyön végezte (1954), a Bolyai Tudományegyetemen történelemtanári oklevelet szerzett (1958). Pályáját az erdődi líceumban kezdte, majd Nagybányán és Szatmáron folytatta, ahol a Bányavidéki Fáklya (1963–66) és a Szatmári Hírlap (1968–74) művelődési rovatát vezette, majd általános iskolába helyezte a Ceauşescu-diktatúra Pusztadarócra. Az 1989-es forradalom után a Szatmári Friss Újság főmunkatársa és a Szamoshát alapító szerkesztője lett.

Első írásával az Utunkban jelentkezett (1966), riportjait és publicisztikai írásait az Előre, A Hét közölte. Forráskötete, A furulyás című novellagyűjtemény 1968-ban jelent meg. Regénnyel is próbálkozott (A fehér hajú leány, 1970), további kötetei szerint azonban műfaja a rövidebb terjedelmű elbeszélés. Újabb munkái: Otthoni emberek (Kolozsvár, 1977), A sárkány hetedik feje és más írások (1980), A csend napszámosa (1986). A rendszerváltás után is jelentek meg kötetei, rendszeresen közölt írásokat az induló lapokban.