Boros Ernő szerkesztő, újságíró (Nagykároly, 1952. szeptember 12.). A bukaresti egyetemen szerzett újságírói (1982), majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szociológusi (2008) diplomát. 1982–1991 között a Szatmári Hírlap, a rendszerváltás után a Szatmári Friss Újság szerkesztője, 1991–1993-ban a csíkszeredai Tromf című szatirikus hetilap területi munkatársa, humorista. 1993-tól 2005-ig ismét a Szatmári Friss Újság szerkesztője, 2005–2019 között a Nagykároly és Vidéke hetilap főszerkesztője. 1989 előtt a Szatmári Hírlap, az Ifjúmunkás és a Művelődés napi-, heti- illetve havilapokban, 1989 után a Romániai Magyar Szó, Új Magyar Szó, A Hét, Erdélyi Riport, Erdélyi Napló napi-, hetilapokban, valamint a Székelyföld folyóiratban jelentek meg írásai. Kötetei: A szatmári svábok deportálásának története I., II. kötet (Otthonom Szatmár megye sorozat, Nagykároly, 2010 – második kiadás, címváltoztatással); „Hogy a magyar pusztuljon” 1944 vége – 1945 eleje: Szatmár megyeiek a (barca)földvári haláltáborban (Otthonom Szatmár megye sorozat, Szatmárnémeti, 2022 – harmadik, aktualizált kiadás);Szatmári „svábokból jött magyarok” Romániában (Otthonom Szatmár megye sorozat, Zilah, 2021); Kannibália Kannibáltalanítása (Otthonom Szatmár megye sorozat, Szatmárnémeti 2024); Gróf Károlyiak Károlyban (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, Nagykároly, 2024.); Boros Ernő – Vincze Gábor: Háborús kálváriák és kárpótlások (Partium Kiadó, Nagyvárad, 2025).