Boros Zoltán filmrendező, televíziós szerkesztő, zeneszerző (1939. július 29., Gyanta, Bihar megye). A Nagyváradi Klasszikus Magyar Vegyes Líceumban érettségizett (1955), majd magyar szakos hallgató a Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán. 1958-ban, negyedéven kizárták. A kolozsvári Gheorghe Dima Konzervatórium zenetanár, karvezető szakán végzett (1967). 1969−1971 között a Nagyváradi Állami Színház karmestere. 1971-től az RTV Magyar Adásának munkatársa, zenei szerkesztő. A Magyar Adás megszüntetése után1985-től zenei rendező a köztelevízióban és -rádióban. 1984−1991 között rendszeresen koncertezett és lemezfelvételeket készített dzsesszegyüttesével.
1989. december 22-én az elsők között szólalt meg magyarul a Szabad Román Televízió képernyőjén, részt vett a forradalmat közvetítő IV. stúdió munkájában. 1990 januárjában közreműködött a Román Televízió Magyar Adásának újraindításában, főszerkesztőként.
Nyugdíjazása után (2002) dokumentumfilmeket készített, és fellépett dzsesszmuzsikusként. Később volt a MÚRE audiovizuális alelnöke, a Román Közszolgálati Rádió Igazgatótanácsának tagja és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke.
Tévéműsorok, sorozatok: Zenés Karaván, Klubdélután. Zenés irodalmi, kultúrtörténeti műsor (1978−1980), Tapsoljuk… nyilvános zenés szórakoztató műsor, Meghívó a stúdióba, Tipp Top, Forog a lemez, zenei fesztiválok, vetélkedők, koncertek (könnyűzene, rock, folk). Énekben hallottam. A magyar régizene történetéből (1979−1981). Fórum. Tényfeltáró vita- és dokumentumműsor (1990−1999) Hinta. Az igazság pillanatai. Személyiségek a bűvös hintaszékben (1999−2000). Lemeze: Lépések a végtelenbe (1988). Könyve: Énekben hallottam. Régi magyar világi énekek (1980). Cikkei jelentek meg A Hét, az Utunk, az Ifjúmunkás, a Művelődés, a Secolul XX, a Romániai Magyar Szó, az Erdélyi Napló hasábjain.
Több dokumentumfilm és zenés film rendezője. Fontosabb díjai: Romániai Zeneszerzők Szövetsége − A legjobb szerzemény (1989), A Magyar Televízió nívódíja (1999), EMKE-díj − Kisebbségekért díj (2001), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2010).