Fischer István operator, filmrendező (Kolozsvár, 1936. – Aachen, 2014. december 14.). Három év leningrádi közgazdasági egyetem után az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatos nézetei miatt hazaküldik, és kizárják Románia valamennyi főiskolájáról. 1963-tól operatőr szakot végez Bukarestben. A Sahia Dokumentumfilm-stúdióban alkalmazzák. 1970-től a Román Televízió Magyar Adása munkatársaként több portréfilmet készít neves erdélyi személyiségekről. Páskándi Géza novellája alap ján játékfilmet forgat (Legalább Európa!), de még a készítés évében, 1972-ben betiltják.

1973-ban Németországba emigrál. 1973−1999 között az ARD német televízió saarbrückeni stúdiójának főmunkatársa. Harmincöt dokumentumfilmet készített, közöttük 12 filmet az ARD A történelem színhelyei című sorozatában, valamint portréfilmeket (André Kertész fényképész, Beryl Cook festőművész, Jurij Ljubimov rendező).

1999-ben Magyarországra költözik, ahol négy filmet írt-rendezett a Duna Tévének: Kolozsvár−Nápoly és vissza (Tordai Zádorról), Rémálmok nyomában (Randolph L. Brahamról, Honnan jöttél, Ádám? (Portré Bodor Ádámról), Varjúröptetés (1956-ról Bukarestben).

2009-ben visszaköltözött Németországba, haláláig Aachenben élt.