Szilágyi Aladár újságíró, szerkesztő (1943. szeptember 22., Pankota – 2020. március 17., Nagyvárad) 1964-ben erősáramú technikusi képesítést szerzett, 1973-ban a BBTE történelem-filozófia szakán diplomázott. A 60-as években kezdett közölni, a Fáklya, az Utunk, az Igaz Szó, a Korunk oldalain, majd magyarországi lapokban is, novellát, publicisztikát. 1990 óta dolgozik a sajtóban. Indulásakor a Bihari Napló munkatársa, szerkesztője, később főszerkesztő-helyettese. 1994–1996 között a lap kiadójának igazgatója. 1990–1996 között szerkesztőként, főszerkesztő-helyettesként részt vett a Kelet-Nyugat irodalmi-művészeti hetilap alapításában, illetve kiadásában. 2002 óta a Várad kulturális folyóirat rovatvezetője, főmunkatársa. 2004-től megszűntetéséig az Erdélyi Riport főmunkatársa volt. A Biharország című folyóiratban kultúrtörténeti, helytörténeti írásokat közöl. 1998–2001 között a MÚRE alelnöke. Sajtótörténetet tanított az Ady Endre Sajtókollégiumban. Az EMKE Spectator-díjasa, elnyerte a MÚOSZ, majd a MÚRE Életmű-díját is.

Főbb munkái: A Klisszúra titkai (2006), A nemlétezők lázadása (2009), Csodaváróktól csodateremtőkig (20011), A belgaság dicsérete (2012), Váradhegyalja (2014), Besztercétől a Bánságig (2016), Flandriától Ticinón át Lombardiáig (2018) (riportkötetek); Azok a világba küldött nagy emberek (2012), Klió a tükrök labirintusában (2013), Nem tündérkert, vagy nagyon is az (2014), Mit akartak ezek a magyarok? (2015), A számon tartott ország (2016), A leszakadt Erdély első száz éve (2019) (interjúkötetei történészekkel), Kortárs, magyar – íróportrék (Holnap Kulturális Egyesület 2020).