Román Győző (Abafája, 1943. szeptember 10.) újságíró, szerkesztő, Lázár Edit férje. Középiskoláit a kolozsvári Brassai Sámuel Líceumban végezte (1961), majd a Babeș-Bolyai Egyetemen szerzett közgazdasági diplomát (1968). Később elvégezte a bukaresti Ștefan Gheorghiu Akadémián az újságíró szakot (1981). 1968–89 között a bukaresti Előre szerkesztője, 1984-től a közügyi, majd a mezőgazdasági rovat vezetője. 1989. december 22-én a Romániai Magyar Szó egyik újraindítója; 1992-ig szerkesztőbizottsági tag. 1993–1996 között az Orient Express főszerkesztője. 1996 nyarától főmunkatársa a nagyváradi Erdélyi Naplónak és a Székelyudvarhelyen megjelenő Pulzus című közgazdasági hetilapnak. 2008-tól nyugdíjasként a Székely hírmondó külmunkatársa. 1990–1992 között a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) alelnöke, 1992–1996 között a MÚRE szociális bizottságának elnöke.

Első írásaival (mesékkel) még egyetemi hallgató korában, a Napsugárban jelentkezett (1963), később saját lapjain kívül riportokat közölt a Falvak Dolgozó Népében és az Új Életben is: beszámolt az 1970-es árvízről Szatmárról, az 1977-es bukaresti földrengésről, a nyolcvanas évek árvizeiről az Al-Duna mentén, az 1989. december 21-ével kezdődő bukaresti eseményekről, amelyeknek résztvevője is volt. Tudósítást írt az 1990-es marosvásárhelyi pogrom után a súlyosan bántalmazott Sütő András betegágyától (Sütő András: Naplójegyzetek. 1990. RMSZ-zsebkönyvek), interjút készített Király Károllyal (újraközölve Király Károly: Nyílt kártyákkal. Budapest 1995). 1990 után az Orient Express című lapban rendszeresen tudósított a román parlamentben folyó munkáról, az ottani eseményekről.

2005-ben a Reinhart Erzsébettel és Lázár Edittel szerkesztett Magyar–román szótárt, 2015-ben pedig a Lázár Edittel szerkesztett Román–magyar szótárt jelentette meg.

Főleg az Előrében megjelent írásai közül többet román, szerb és német nyelvre is lefordítottak.